„Fogadd el magad.” „Szeresd magad.” „Ne érdekeljen, mit gondolnak mások.” A csapból is ez folyik. Jól hangzik. Csak van vele egy apró probléma: baromira nem ilyen egyszerű.
Naponta tökéletes testeket, arcokat és életeket görgetsz végig. Már nemcsak filterezett emberekhez hasonlíthatod magad, hanem olyan AI képekhez és videókhoz is, amelyek szereplői nem is léteznek. Furcsa verseny: egy valódi ember próbál megfelelni valaminek, aminek soha nem kellett valódinak lennie.
Kirekesztve
Tartozni valakikhez? Alap emberi igény. Kirekesztve lenni - az egyik legrosszabb fájdalom.
Amikor méred magad nem csak a testedről van szó. Lehet, hogy túl csendes vagy. Túl érzékeny. Szorongsz. Túlgondolsz dolgokat. Máshogy működsz. Vagy egyszerűen azt érzed: mindenki tartozik valahová - csak te nem.
És igen: baromira szeretnél tartozni valahová. Nem azért, mert gyenge vagy, vagy mert még nem tanultad meg eléggé szeretni magad. Hanem mert ember vagy. Fáj, ha nem hívnak, nem értenek, nem választanak. Ezt nem oldja meg egy jól hangzó mondat arról, hogy előbb magadat kell szeretned.
Ilyenkor könnyen egyetlen kérdés marad: „Befogadnak?” És eltűnik mellőle egy másik: „Én tényleg velük akarok lenni, jól érzem magam közöttük?” Annyi energiát teszel abba, hogy mások válasszanak, hogy közben talán meg sem kérdezed: te is őket választanád – vagy csak egyedül érzed magad?
Az önelfogadás nem önfelmentés. Lehet, hogy van, amin érdemes változtatnod. Közben nem is az, hogy addig faragod magad, amíg végre beférsz valahová.
Nem kell minden porcikádat szeretned
Van, amit nem szeretsz magadon? Akkor nem kell szeretned. Nem kell imádnod az orrod, a hasad, a szorongásod vagy azt, ahogyan bizonyos helyzetekben működsz. Az önelfogadásból is sikerült újabb elvárást csinálnunk: már magadat sem elég elviselni, szeretned is kell. És ha ez nem megy, még emiatt is rosszul érezheted magad. Nem kell, hogy tökéletes legyél és tökéletesen szeresd magad. Csak legyél ez a hétköznapi ember, aki most ezt az írást olvassa, és amiben tud, megpróbál fejlődni. Változtathatsz azon, amin tudsz és amin szeretnél, anélkül, hogy közben arra jutnál: veled, úgy egészében, baj van.
Az önelfogadás nem az, hogy mindent szeretsz magadon. Sokkal fontosabb, hogy attól, hogy valamit nem szeretsz, még nem fordulsz saját magad ellen.
Az elutasítás nem ítélet
Nem kell eljutnod oda sem, hogy ne érdekeljen, elfogadnak-e mások. Fáj, ha nem választanak. Ezt nem kell letagadni, és nem kell úgy tenni, mintha már túl lennél rajta, csak mert olvastál három idézetet az önszeretetről.
De attól, hogy egy társaság nem kér belőled, még nem kaptál objektív értékelést magadról. Az elutasítás egy tapasztalat, nem ítélet. Érdemes lehet megérteni, mi történt, és mi volt benne a te részed. De nem kell minden visszautasításból azt kiolvasnod, hogy más emberré kell válnod. Találd meg a végletek helyett az arany középutat.
Lehet, hogy van, amin neked kell változtatnod, van, amin dolgoznod kell, amiben fejlődhetsz. De ha csak mások miatt változtatnád meg magad, kérdezd meg előtte magadtól:
„Tényleg oda szeretnék tartozni - vagy csak azt szeretném, hogy ne én legyek az, aki kívül marad?”